* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4.15 MB | |
| 2024-06-21 13:15:10 | |
 | |||||||
Nyilvános  219 | 134 | Rövid leírás | Teljes leírás (41.1 KB) | Dél-Nyugat - A Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum kiadványa Nagykanizsán 1989. december. I. évfolyam 1. szám Kiadja a Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum Nagykanizsai szervezete. Szerkesztő: Czupi Gyula. A szerkesztést segítették: Pápai György, Farkas Tibor, Tarnóczky Attila. Felelős kiadó: Czotterné Ivády Zsuzsa. Címlapfotó: Szakony Attila, Fotó: Palotás Tibor. Sokszorosítás és computertechnika: Szociális Foglalkoztató Nyomdája, Nagykanizsa. Felelős vezető: Mihalkó Lajos. Látvány és tördelés: Tiszai Szilárd. Terjesztik: Nagykanizsán és Dél-Nyugaton. A következő szöveg a lapból készült automata szövegfelismertető segítségével: A Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum kiadványa Nagykanizsán Boldog Karácsonyt és jobb Új Esztendőt kívánunk a város minden Polgárának! Meditáció Horváth Ferenc írása Ül Telkek a város szélén Kinek a hasznára? •i: I Politikai helyett gazdasági diktatúra Magyar József írása Kopjafa mellett állva részletek Tarnóczky Attila beszédéből r—------------ Némi segély egy újrakezdőnek (Gratulálunk Gál úr!) V._____ Füstölgések Mi, magyarok mikor tudhatjuk meg? Fiatalosan, Fiatalosan, Fiatalosan Ifjúsági rovatunk a Z oldalon (2 ~ DNy 1989. december") Beszéd egy kopjafánál (Részlet Tarnóczky Attila 1989 október 23-án elmondott beszédéből) Felhívjuk figyelmét, hogy a KANIZSA című lap dec. 15-i és dec. 22-i száma közli szervezetünk utca-néwáltoztatási javaslatait. Lapunk oldalain ezekből emelünk ki néhányat. Várjuk észrevételeiket, javaslataikat. Tisztelt Olvasó! A MDF nagykanizsai szervezete időszakos lapjának harmadik számát tartja a kezében. Mint láthatja, újságunk címe ismét változott. Az első számot ''Kanizsai Demokrata'' címmel adtuk közre, és 1989. augusztus 20-ra jelent meg. Ebben minden fontosat szerettünk volna elmondani magunk, oí. Nem tudhattuk, hogy lesz-e, lehet-e folytatása. A második újság 1956-1989 címmel jelent meg október 23-a tiszteletére. Ez a két kiadvány sok-sok - helyenként talán nehezen emészthető - politikai írást tartalmazott. Feladatukat teljesítették, hírt vittek rólunk, MDF-esekről a városban. Ma úgy tűnik, ilyen terjedelmes, hosszabb fejtegetésekkel teli újságnak nem kedvez az idő. Ezért ezzel a harmadikkal - a ''Dél-Nyugaf-tal - az a célunk, hogy lehetőleg rendszeresen megjelenve több érdekes, rövid cikkel tűzdelt és színesebb, de a politizálást sem feladó közéleti lapot indítsunk útjára. Kérem, fogadja szeretettel! Czupi Gyula Varga Csaba* HIGGYEK NEKTEK? Higgyek nektek, kik a beszűkült tér és idő rokkant rabjai vagytok, kik a puszta létért küzdetek? Higgyek nektek, programozott hús-vér robotok? Higgyek nektek, kik szép jelent ígértek, és szebb jövőt álmodtok nekünk, vagy magamnak higgyek csak? Nézzetek rám, hittel remélő kölyökre, s mondjátok: Van jövőm? Szárnyas világ láncos lovagjai, túlkoros gyerekek, higgyek nektek Felnőtt Emberek? ''Nagykanizsai gimnazista fogyasztást, nem érintve a rég változásra érett gazdasági szerkezetet. Mintha, a súlyos TBC-s beteget arra bíztatnánk ne vegyen levegőt, majd csak jobb lesz. Persze, a gazdaság átalakítása népszertűlen intézkedéseket követelt volna és ezt az MSZMP nem kockáztatta meg. Vezetőinek minden zsigerében még ott élt 1956 félelmetes emléke a kiéheztetett, bizalmatlansággal sanyargatott nép haragjáról. Az elmúlt évtizedek alatt folytatott politika következményeként, amely csak látszatsikereket hozott, - traktáltak velük bennünket szorgalmasan - az ország gazdasági tartalékai mára kimerültek, adósságaink minden rekordot megdöntötték, törleszteni való még unokáinknak is jut majd belőle. Gazdaságunk mára lehetetlen helyzetbe került. Exportra termelő ágazataink rontják a gazdaság hatékonyságát, konzerválják az elmaradott gazdasági szerkezetet. A nagy jövő előtt álló ágazatok jelenleg viszont nem exportképesek. Termelni mi már csak dollár-fizetésű importtal tudunk, termékeinket viszont jobbára a belső piacon és a KGST - ben tudjuk értékesíteni. Adósságaink 30 %-a abból származik, hogy a felvett kölcsönöket áru formájában exportáltuk a Szovjetunióba és a többi KGST országba. Nekünk már az sem jó, ha csökken az olaj ára - pedig, hogy megviselt bennünket az olaj drágulása. Ugyanis a szovjet olaj csak évekkel késve követi a világpiaci árakat, viszont olajból készült vegyipari termékeink ára azonnal csökken. Az országnak égető szüksége van már az igazi szerkezetátalakításra. Nem tétova kis lépések sorára, hanem a ...És mi tűrtünk. Tűrtük, hogy magasra kapaszko<VU, livornyá-kon elhájasodo! senk:x, kiskaliberű akarnokok szónokoljanak nekünk munkáról, igazságról, becsületről. Tűrtünk, bár a gyomrunk tiltakozott. Tűrtünk, mert bennünket megvesztegettek. És milyen csekélységekkel. És — Istenem — micsoda bóvlikkal vesztegettek meg: a második világháború technikai szintjén álló Trabanttal, alig lakható házgyári lakásokkal, húst éppen hogy látott szalámival. Nem folytatom... Aki nincs ellenünk, velünk van! - mondogatta Kádár János. Hallgass és élheted jelentéktelen életecskéd! - értettük mi. Ne álltassuk magunkat! Ha valami változott és még mindig változóban van, nem rajtunk múlott. Még kevésbé az MSZMP jobb belátásra térése az oka. Sokkal nagyobb, befolyásolhatatlanabb világgazdasági folyamatok hozták magukkal az igazság pillanatát. 1978 óta sorozatosan ismétlődő, növekvő erejű válságok rázták meg a magyar gazdasági életet. Az MSZMP a maga módján reagált: nem tett semmi érdemit. Várta, hogy visszatérjen a "régi szép világ", amikor a "termelj többet" jelszó és gyakorlat csekélyke eredményeivel, úgy-ahogy képes volt a felszínen eltüntetni a válságjeleket. A recept a nagybeteg gazdaságnak: visszafogni az egész gazdaságot, a beruházásokat, a lakossági (1989. december DNy lényeget érintő átalakulásra, döntő fordulatra. Ne higgyük azonban, hogy ez az átalakítás ellenállás nélkül mehet majd végbe! Az első számú kerékkötője e folyamatnak - véleményem szerint - már nem az MSZMP -MSZP ? -, hanem a vállalatvezetők egész másban érdekelt rétege. A vezetőkiválasztás MSZMP gyakorlata mára már tragikus helyzetbe sodorta vállalataink jelentős részét. 1985 - ben az Ipari Minisztérium által felügyelt vállalatok egyharmadánál nem volt diplomás az igazgató. Ez pedig behatárolja a vezetők munkatársainak körét is. A kinevezések nem a vállalati hatékonyság javításának igényével történtek évtizedek óta. Vezetői összefonódások, kölcsönös lekötelezettségek, a kéz kezet mos elv voltak a döntő szempontok. A gondok fő oka mégis az, hogy a vállalatainknak nincs igazi tulajdonosa, aki lété- ben érdekelt a minél eredményesebb működtetésben. Olyan tulajdonos, akinek nem az a legfőbb célja, hogy minden áron maga vezesse vállalatát, hanem hogy minél tehetségesebb emberre bízza azt. A mi vállalati vezetőink jövedelme, egyéb juttatásai vezetői beosztásukhoz kötődik. Nem érdekük, hogy a vagyon működtetését önmaguknál tehetségesebbekre bízzák, hiszen maguk kérdőjeleznék meg posztjukat. Gazdasági szerkezetünk merevségének ez is oka. A vállalati vezetők léte, pozíciója a "stabilitástól" függ. Alapvető érdekük a meglevő állapot konzerválása, akár új emberekről, akár új technológiákról legyen szó. Nem abban érdekeltek, hogy minél nagyobb nyereséget hozzon a termelés, hanem hogy a vállalati eszközöket saját célokra átcsoportosítsák törvényes, vagy kevésbé törvényes, esetleg törvénytelen eszközökkel. Új törvényeinket is anyagi biztonságuk erősítésére használják fel. A vállalati központot irányító vállalatnak nevezik ki, részvénytársasággá, korlátolt felelősségű társasággá alakítják az egyes gyárakat. Az ilyen központ ugyanis még akkor is nyereséges, ha akár csak egy is az irányított üzemek közül, hiszen ennek osztalékaiból fenntarthatja magát, mert a többiek veszteségét nem kell fizetnie !!! Ezzel aztán kész is a mindig teli húsosfazék, még akkor is, amikor mások tányérkáin már semmi sincs. A jelenlegi menedzseri réteg a külföldi tőke beáramlásában sem érdekelt igazán, hiszen egy új külföldi tulajdonos könnyen megköszönhetné nekik eddigi gyengécske tevékenységüket azzal, hogy tovább nem tart rá igényt. Mit üzenhetnénk hát innen vállalati vezetőinknek? Talán a következőket: ELVTÁRSURAK !!! Önök túlságosan jólfizetettek ahhoz képest, hogy milyen kétes ered- ményű a működésük. Ne hivatkozzanak nagy felelősségükre, ha nincs, aki azt számonkélje! Önök többségükben csak a saját zsebükre dolgoznak! Ne higgyék, hogy pozíciójuk még mindig biztos! Ha emberileg és szakmailag alkalmatlanok, ha nem tudnak felnőni az Önök előtt álló feladatokhoz, nem ígérjük, hogy helyükön maradnak! Rendet teremteni pedig Önök között a tulajdonos fog, legyen bármilyen módon is megoldva a tulajdonlás kérdése. A tulajdonos, aki önálló, a jogai garantáltak, aki nem tűri, hogy megrövidítsék anyagilag, akinek létérdeke a műszaki fejlődés, aki ennél fogva keresi és nem üldözi a tehetséges munkatársakat. HONFITÁRSAIM! Láthatják, van feladatunk bőven. Hogy ezeket megoldjuk, most esélyünk is van. Forradalmi időket élünk. A lehetőség adva van, élni kell vele... A városi tanács végrehajtó bizottsága az utolsó tanácsülésen teijesz-tette a tanácstagok elé azt a tájékoztatót(?), amely javaslatot tett külterületek belterületté nyilvánítására. Az MDF nagykanizsai szervezete az ülésen javasolta a döntés elhalasztását, az ügy alaposabb vizsgálatát. Lássuk, milyen meggondolások késztettek véleményünk kifejtésére! Üdvözöljük az elképzelést, hogy a vállalkozókat 3 telephely létesítéséhez szükséges terület biztosításával is támogatni kell. A jól működő vállalkozásoknak szerepe lehet a munkanélküliség csökkentésében és anyagilag is hasznot hajt a városnak. Minket tehát nem a "mit", hanem a "hogyan" aggaszt. A város határain belül lévő mezőgazdasági terület potenciálisan a városi önkormányzat vagyona. A vagyonnal pedig gazdálkodni kell, mégpedig ésszerűen. Minél "szigorúbb" idők járnak, annál inkább! A képződő haszonnak az egész közösséget kell gazdagítania. A külterület belterületté nyilvánításával a telkek értéke ugrásszerűen nő. Ez az a többletérték, amely jelenleg az ügyeskedők zsebébe vándorol: a külterületet olcsón megvásárolják a TSZ-től és gazdáivá válnak egy értékes belterületi ingatlannak. A vesztes egyértelműen a város egésze. A mindannyunk érdekeit figyelembe vevő megoldás az lenne, ha a tanács az érintett területeket külterületként felvásárolná, majd a belterületté nyilvánítás után a mindenkori piaci áron továbbadná az érdeklődőknek. Amennyiben erre a városnak nem lenne pénze, kölcsön felvétele is elképzelhető, hiszen biztos a gyors megtérülés. A jelenlegi eljárás a visszaélés gyanúját is élteti a lakosság körében. Az ellenőrizhetet- Kinek a hasznára? len hírek terjedését a nyilvánosság fékezhetné. Ezért javasoltuk a tanácsnak, hogy a szóban forgó területekről - most és a jövőben is - készíttessen három évre visszamenőleg kimutatást, hogyan változott a tulajdonosok személye, kik a jelenlegi gazdák és kik az esetleges bérlők. Ettől azt reméljük, hogy napvilágra kerülnének a kétes esetek, illetve ennek lehetősége visszatartó erőt gyakorolna az érdekeltekre. Valószínű viszont, hogy a belterületté nyilvánítás terveit az utolsó pillanatig titkosan kellene kezelni. A mai módszer -a javaslatokat hetekkel előbb megkapják a tanácstagok, olvashatók a városi könyvtárban - szinte tálcán kínálja a lehetőséget az ügyeskedésre, eleve felmentve a tanács illetékeseit a felelősség alól. Röviden ki kell térnünk arra a manipulációs tevékenységre is, amellyel az érintettek az elmúlt napokban azt próbálták a város közvéleményébe sulykolni, hogy az MDF vállalkozóellenes kampányba kezdett. Tudatos félrevezetésről van szó! Az MDF a közélet tisztaságáért és a közérdekért küzd. Ezt a "kampányt" nem most kezdtük el és nem is fejezzük be ezzel az esettel. Nem tartozik az ügy lényegéhez, hogy néhány kisiparos találva érzi magát. Szervezetünket a továbbiakban sem fogja befolyásolni az a körülmény, hogy kik az érintettek. Ön, kedves Olvasó, joggal kérdezheti ezek után, mit is akarunk? Akaijuk, hogy városunk polgárai érdemleges befolyást gyakorolhassanak lakóhelyük fejlődésére. Akaijuk, hogy az önkormányzati Mm tulajdon a szó legjobb értelmében közős legyen. Akaijuk, hogy ne azért váljon közössé, mert közösen herdáljuk. Hisszük, ha ez megvalósul, településünk fejlődésében hatalmas energiák szabadulnak fel. Tarnóczky Attila Legfrissebb! Értesülésünk szerint a belterületté nyíl-vánítés ügyében érintett egyik kisiparos -hitelrontás ürügyén - pert készít indítani. Újabb izgalmas fejlemények várhatók! Ha a részletekre kiváncsi, vásárolja meg lapunk következő számát! DNy 1989. december) Füstölgések Az utóbbi hetekben örvendetesen felgyorsultak Kelet-Európában a demokratizálódási törekvések. Nincs TV-híradó, rádió hírek, napilap címlap, hetilap elemzés, hogy ne az élen szere-peljenk az éppen aktuális NDK beli, csehszlovák, bolgár történések. Ebben a helyzetben még a "hagyományos" reformországok - Lengyelország, Szovjetunió és tagköztársaságai, Magyarország - eseményei is kissé hátrébb szorulnak. Ez így is van rendjén. Örülök ennek, főleg azért, mert minden egyes híradás a szabadság elérésének egy további stációját jelenti. Mégis azt kell mondanom, elegem van! A fent említett TV- és rádióműsorokból, újságokból bóséges értesüléseket szerezhetünk arról is, hogy az említett országok vezetőinek nagyrésze évtizedekig tartó uralmuk alatt milyen visszéléseket, törvénytelenségeket, esetenként bűncselekményeket követtek el, s hogy ezekért őket most felelősségre vonják. Félreértés ne essék, jó, hogy midenki megtudhatja: a "létező szocializmus" milyen tág horizontját nyújtotta a lehetőségeknek az eszme megtestesítői számára. A fent említettek ismeretében valószínűleg nagyon sokan vannak, lesznek, akik könnyebben el tudják dönteni, ki mit veszít a társadalom átalakulásán. Ugye emlékeznek a sokszor hallott figyelmeztetésre? ''Elvtársak, nekünk van mit veszíteni, a vívmányainkat nem hagyhatjuk!" Ezek után én el is hiszem, hogy akik ezeket a szlogeneket mondták komolyan is gondolták, legalábbis magukra nézve. Ja, és hogy miért van elegem? ügyen ön, kedves Olvasó sem gondolja, hogy ezek a - sok esetben törvénytelen, de minden esetben tisztességtelen - dolgok csak az NDK-ban és Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában estek meg, nálunk pedig nem? És az itthoni hasonlókról hallottak-e? 1988 májusától összesen annyit, mint a fent említettekről három hét alatt? Ezek szerint nálunk minden rendben volt, itt ilyenek nem történtek? Itt az évtizedekig vezetők mindegyike becsületes és hozzáértő volt, miközben a nevünkben minket vezetett (az orrunknál fogva)? Mikből jött össze Magyarország húsz millárd dolláros adóssága, kiknek köszönhető, hogy hazánk teljes morális, társadalmi és gazdasági csődbe jutott? Ezeket mikor tudhatja meg egy mások szerint is "demokráciára megérett nép" ? Megtudhatja-e egyáltalán? És mit kell tennünk, hogy megtudhassuk? Mi is menjünk ki néhányszázezren az utcára? Vagy akkor sem? Időben elégetik a különböző archívumok tartalmát, esetleg maguktól gyúlladnak fel, vagy csak eldugják az iratokat? Kik, miért, hová, kinek a megbízatásából? Nem vagyok vérszomjas, nem fejeket, leszámolást akarok, de mint állampolgár követelem a felelősök megnevezését! Mást nem. Én azt hiszem, hogy az emberekben megbúvó félelemnek, tartózkodásnak - sok minden más mellett - az is oka, hogy az ország teljes csődjének kis és nagy felelősei nincsenek a nevükön nevezve. Mert hogy idáig jutottunk, arról nemcsak Brezsnyev és Kádár János, valamint a többi megholt tehet! A félelmet az élők névtelensége okozza. Azoké, akiknek most is hatalom van a kezében, akiken emberek sorsa, munkahelye múlik, akiknek éppen ezért kiszolgáltatottak vagyunk. Akik most is parlamenti képviselők, igazgatók, tanácselnökök, TSZ vezetők, minisztériumi hivatalnokok, főorvosok, a kontraszelekció termékei. Akik hatalmukat még élő kapcsolataiknak, kaméle-onkodásuknak köszönhetik. Akik miatt általánosítunk, rossz fényt vetve ezzel hozzáértő, tisztességes, társaikra. Azokra, akikre nagy szükség lesz az elkövetkezőkben is. Szükség van arra, hogy mielőbb tudjuk az igazat, lássuk a valót. Azt sem bánom, ha nem szalagcímként lesz olvasható, de most már olvasni akarom. Czotterné Ivády Zsuzsa lÚjlMAGÁNvélemény -állampolgári jogon Hallom a rádióban, hogy Grósz Károly volt (és leendő?) MSZMP főtitkár véleménye szerint az /új/MSZMP együtt tudna működni az MDF "bal" szárnyával - merthogy szerinte olyan is van. Ez egy vélemény. V éleménye pedig mindenkinek lehet, elvégre demokráciában élünk. Namármost: ha az MDF-nek Grósz Károly szerint jobb- és balszárnya, az én véleményem szerint az /új/MSZMP-nek is van egy jobb és legalább egy (vagy több?) balszárnya. Ha a véleményemet megfogalmazhatom, akkor az /új/MSZMP /új/balszárnya szorosan együttműködhet a Kínai Kommunista Párt centrumával. Véleményem szerint az együttműködés megvalósulhat az /új/KGST szocialista gazdaságának /új/kidolgozásában, továbbá az /új/demokratikus szabadságjogok megvalósításában. Véleményem szerint ezutóbbihoz az ideológiai útmutatást a nagy kondukátor, Ceausescu elvtárs fogja kidolgozni. Horváth Ferenc (1989. december DNy Kis magyar földrajz Dr Pais Jánostól egy kézírással sűrűn telerótt spirálfüzetet kaptunk. A füzet tartalma a történelmi Magyarország megyéinek rövid bemutatása. Olyan hangyaszorgalommal összegyűjtött adathalmaz, melyet mindannyian örömmel futhatunk át. Terveink szerint rendszeresen közöljük a füzet tartalmát Elsőként Erdély történelmi vármegyéiből ismertetünk négyet Brassó megye: Délről Románia (Regát), keletről és északról Háromszék megye, nyugatról Fogaras megye határolták. A trianoni béke 1920-ban Romániához csatolta. A megye déli határán a Kárpátok egyben a régi országhatárt is alkották. Tájegysége a Barcaság. Lakói nagyobbrészben németek (szászok), de ebben a megyében evangélikus csángók is élnek (hétfalusi csángók). A megye székhelye Brassó volt. Nevezetes épületei: a XII. században épült Szent Bertalan templom, a vár, Fekete templom, a Szent Miklós görögkeleti templom. Brassó egyik városnegyede a Bolgárszeg. Ebben a városban Honterus Jánosnak szobra van. Barcarozsnyónak vára és régi temploma méltó említésre. Nagyobb helységek még: Hosszúfalu, Derestye, Feketehalom. Híres szorosa a megyének a Tömösi- Fogaras megye: Délen Románia, keleten Brassó megye, nyugaton Szeben megye, északon Nagyküküllő megye határolták. A trianoni béke Romániához csatolta. Déli határán a Kárpátok egyben a régi országhatárt is jelentették. Lakói zömmel szászok. A megye székhelye Fogaras volt. Nevezetes a váráról, református templomától. A Szent Miklós templom híres műemlék. Nagyobb helységek: Sárkány, Persány, Alsóporumbák. A megye nevezetes szorosa a Törcsvári-szoros, híres hegycsúcs a Foga-rasi-havasokban a Negoj. Szeben megye: Délről Románia, keletről Nagyküküllő és Fogaras megyék, nyugatról Hunyad megye, északról Alsó-Fehér és Nagyküküllő megyék határolták. A trianoni béke Romániához csatolta. A megye déli határán a Kárpátok egyben az országhatárt is képezték. Lakói zömmel szászok. A megye székhelye Nagyszeben volt. A város egyik legrégibb épülete az evangélikus templom. Előtte George Dániel Teutsch evangélikus püspök szobra áll. Nevezetes a Lépcsőköz. Megemlítendő a Kádár, a Fazekas és a Fegyverkovács torony, továbbá a XIII, sz.-ban épült domonkosrendi kolostor-templom, a Haller bástya, az ortodox székesegyház, a Bruckenthal Múzeum. Ez a város volt az 1700-as évek végéig Erdély székhelye. Szelistye asszonyairól Mikszáth Kálmán regényt írt, ez a község egyébként népművészetéről híres. Nagydisznód evangélikus templomát a XV. sz.-ban várfalak vették körül. Szászsebesen várrom van, híres a XIII. sz.-ban épült evangélikus temploma és a XIV. sz-ban épült katolikus temploma. Ebben a megyében van a Vörös-tomyi-szoros. Hunyad megye: Délen Románia, keleten Szeben megye, nyugaton Krassó-Sző-rény megye, északon Alsó-Fehér és Torda, Aranyos megyék határolták. A trianoni béke Romániához csatolta. A megye déli határán a Kárpátok egyben a régi országhatárt is alkották. A megye székhelye Déva volt, mely első sorban váráról híres, építéséhez fűződik Kőműves Kelemen balladája. Nevezetes épülete még a Bethlen kastély, melyben a Murányi Vénuszként ismert Széchy Mária lakott. Vajdahunyad vára messzeföl-dön ismert. Piskin győztes csatát vívtak Bemék 1849-ben. Petro-zsény és Petrilla szénbányászatáról nevezetes. (Folytatjuk) Meditáció Több, mint egy éve, hogy erdélyi magyarok ezrei indultak el szülőföldjükről, otthagyva házukat, ingóságaikat, viszonylagos jólétüket, elszakítva gyökereiket, sokan családjukat is elhagyva. Jöttek, mert hitték, hogy gyermekeiknek biztosítani tudják a magyarnak maradás esélyeit. Jöttek, mert nem tudták tovább elviselni a "másodrendű" állampolgár lelket és fizikai létet nyomorító állapotát, jöttek, mert hitték azt, amit sokan nem kaptak meg - az új otthon, az emberi lét megélésének lehetőségét. Mi pedig, itteni magyarok sokan értetlenül figyeltük ezt az immár harmadik népvándorlást. Értetlenül és érzelmileg torzán viszonyulva "értékeltük" vélt fenn-sőbbségünk magaslataiból erdélyi testvéreink tétova beilleszkedési kísérleteit, néha követelőző, néha kérő próbálkozásait. Nem voltunk képesek felmérni, hogy ezek az emberek más társadalmi rendszerből, más kul-túrális közegből, más közösségi viszonyokból jöttek. Volt, aki csodálkozott (nem volt hatástalan a negyven év "intranacionalista" nevelése), hogy ugyanúgy beszélnek, ugyanazokat a szavakat használják, de azt már végképp nem vette észre, hogy a szavak tartalma néha más, hogy a mondatok érzelemvilága gazdagabb, és ettől jelentéstanalmuk is eltérő. Aztán az ország egyik fele megmozdult. Ruha és élelmiszercsomagok áradata indult meg, alapítványok születtek. Az évtizedekig bűnösen asszisztáló kormányzat és parlament százmilliókat szavazott meg támogatásukra. Büszkék lettünk magunkra, hiszen - végre! játszhattuk a jótékonykodó amerikai nagybácsit. A másik oldalon pedig egyre hangosabbak lettek a semmit nem látók, semmit meg nem értők. Sokan a segélyeket is irigyelték, mondván: nekünk miért nem jár(?); a komfort nélküli szobakonyha, vagy a vállalatok által fizetett bérlakás - mi mikor kapunk ennyi támogatást? Még később már az állásukat, munkahelyüket féltők is hallatták hangjukat, nem véve észre, hogy erdélyi testvéreink a senki által nem igényelt munkákat is elvállalják. Mára pedig - sok gondunk, anyagi és erkölcsi válságaink közepette - egyre jobban teljed a közömbösség. Pedig segítenünk kell! De hogyan? Hiszem, hogy magyar tesvére-inknek elsősorban nem a levetett ruhákra, nem az 5-6000 Ft-os segélyekre, s nem a kampányszerűen szervezett rendezvényekre van szükségük. Többet jelentene, ha a munkahelyeken bérben és erkölcsi megbecsülésben is egyenragúak lehetnének. Még többet jelentene, ha a bonyolult jogi útvesztők közötti eligazodásukat segítenék felkészült és segítőkész jogtanácsosok, vagy bizottságok. Ennél is többet érne, ha a reális lakáshoz, OTTHON-hoz jutás feltételeit teremtenénk meg számukra, mert ne felejtsük: mögöttük sem család, sem más támogató háttér nincs. Ők a nulláról indulnak! De a legtöbbet jelentené, ha megértenénk őket! Hallgassuk meg, mit mondanak, nyissuk meg szívünket, és fogadjuk őket olyan szeretettel, mint amilyen hittel, bizalommal ők indultak neki az ismeretlennek! Döntsük le a négy évtizede sanda szándékokból emelt falat, melyet közénk építettek! Karácsony előtt vagyunk. Minden család fáján égjen egy gyertya egy erdélyi testvérért! És ez a szimbolikus gyertya ne aludjon kis soha! A szeretet, a kölcsönős megértés serkenti tetteinket, segíteni akarásunkat! Horváth Ferenc DNy 1989. december) A rendszerváltás programja Politikai helyett gazdasági diktatúra? A nyolcvanas évek közepén a szocialista rendszer által kitenyésztett vörös arisztokrácia elérkezett ahhoz a határhoz, ahol a hatalmát már csak az őt létrehozó rendszer korlátozza. Ez az új típusú arisztokrácia, hatalmi befolyását felhasználva indított el egy sajátos átalakulást. Vizsgáljuk meg figyelmesen mi is történt valójában! Először felszámolták azt a rendszert, ami létrehozta őket. A SZU-ban zajló változások erre lehetőséget teremtettek. Láthattuk, hogy felülről vezérelve hogyan tűnt el a Kádár rendszer, hogyan omlott össze az MSZMP. Láthattuk, hogyan szakított kommunista múltjával a kormány, a párt felső vezetésének számos tagja, a gazdasági kamara, stb. Átváltoztak menedzserekké, szakértőkké, gazdasági szakemberekké a tegnapi elvtársak. Hogyan szabta meg a főleg gyárigazgatókból és Tsz elnökökből álló parlament a párt kivonulását a munkahelyekről (Nemrég a 72 %-uk még párttag volt). Másodszor, próbáljunk arra választ kapni, hogy kiknél van a volt MSZMP hatalma. Igen, a tegnapi főelvtársaknál. ők azok, akik ma a piac, a vállalkozás szabadságát hirdető, és támogató szakemberekké váltak. Ók rombolták a pártállamot. (Naivitás lenne hát az átalakulást az éppen megszerveződő ellenzéknek tulajdonítani.) A szocialista arisztokrácia kapott a változásokkal szabad kezet és abszolút hatalmat. Becsaptak bennünket, de csúnyán! Amíg mi az elénk vetett kommunistákkal voltunk elfoglalva, addig a rendszerváltás már megtörtént. Politikai diktatúra után ma egy iszonyú gazdasági diktatúrában élünk. Vizsgáljuk meg, mit is kaptunk az elmúlt pár évben. Inflációt, munkanélküliséget, különféle adókat, romló életkörülményeket, és egyre nagyobb zűrzavart. Ugyanakkor mit kapott a szocialista arisztokrácia? Milliós prémiumokat, spontán privatizálásokat, és abszolút hatalmat. Az elmúlt rendszer kiváltságait élvező, magukat megszedő felső tízezer versenyre kel a szocializmus hátrányait viselő elszegényedett társadalommal? Ha rajtunk múlik, akkor már nem sokáig! Magyar József Élj en a "pártatlan" kanizsai VTV Igen, én szeretem a városi TV politikai témájú műsorait, mert ott az utóbbi hetekben túlnyomó többségében nem látok pártokat vagy képviselőiket - hála Isten! - csak volt reform-kommunistákat. Jaj, fújj, mit mondtam. Bocsánat, hclyesbftem magam: volt reformkörösöket, hol a mikrofon egyik, hol mindkét oldalán. Bizony. Tehát: Éljen a pártatlan kanizsai VTV. - pégyé jé - 1989. augusztus 20. Államalapító Szent István ünnepe Nagykanizsán 1989. december DNy Gyermek és Ifjúsági Házat akarunk ! Tudomásunkra jutott a Fabik Károly Úttörőház névváltoztatási és önállósodási szándéka. Az elképzelések szerint Gyermek és Ifjúsági Szabadidős Központ lenne az új neve s gazdaságilag önelszámolóvá válna. A névvel félig - meddig egyet tudunk érteni, de az önelszámoló gazdasági formával egyáltalán nem. Az intézmény - véleményünk szerint - erre nem alkalmas. Meggyőződésünk, hogy a létesítménynek a hamarosan létrejövő Országos Ifjúsági Alap kezelésébe és részbeni fenntartásába kell kerülnie: A Thury György Kereskedelmi Szakközépiskolának távoznia kell a lehető legrövidebb időn belül az épületből. A jövőben (1990. elejétől) a ház működjön, mint a város és régiójának gyermekeit és ifjúságát szolgáló, nekik teret nyitó centrum. Célunk elérése érdekében minden erőnket latba kívánjuk vetni — akár tüntetésen is. A Magyar Demokrata Fórum nagykanizsai szervezetének Ifjúsági csoportja, az Ifjúsági Demokrata Fórum tagjai. Hercz Gábor Altató Vércsepp a virágon Ér duzzad, hömpölyög Én állok szilárdan De hozzám nincs kőzöd Folyó hív úszni már A révem messze van Kitágult szívemben Megpattan halk szavam Ellopták csendemet Jó éjt lélek-otthon Szundíts csendesen Míg a hajnalt bontom Még mordul az erdő-éj A fák méhi csendje Bezúg egy vallomást Háló kis szívembe Téli közgyűlés Téli közgyűlést tartott az IDF 89. december 1-3 -ig Balatonföldváron, ahol a megjelent tagság elfogadta a mozgalom végleges alapszabályát. Kitűzte az I. országos gyűlésének időpontját: 1990. febr. 10. IDF klub A napokban nyílik meg az Ifjúsági Demokrata Fórum első klubja Budapesten az ó utca 8—10 szám alatt minden szerdán és pénteken. Szeretettel várunk! BEKE NOBEL-DUAT DÓIN A CORNEA-NAK ÉS TŐKÉS LÁSZLÓNAK! Doina Comea kolozsvári tanárnő és Tőkés László temesvári református lelkész, egy erdélyi román és egy erdélyi magyar, akik felemelték szavukat a romániai diktatúra ellen és akiket ezért szüntelenül üldöz a rendőrség. A béke Nobel-díj több, mint elismerés, nagyon jelentős politikai támogatás annak az ügynek, amelynek a képviselőjét kitüntetik vele. így volt ez Andrej Szaharov és Lech Walesa esetében is. A béke Nobel-díjat a Norvég Nobel Bizottság hosszú előkészítő válogatás után ítéli oda minden év december 10-én. Folytatva más kezdeményezéseket, akciót indítunk, hogy az 1990. évi béke Nobel-díjat ez a két erdélyi személyiség kapja. Ehhez kéljük a támogatásodat. Ifjúsági Demokrata Fórum Tegyük meg együtt! Ma, amikor túljutottunk már az elmúlt 40 év leleplező bírálatán, nem elegendő egy mozgalom számára, ha csak azt tudja megfogalmazni, hogy mit tagad. Már nem elegendő elutasítani azt a csődbe jutott rendszert, amit nyugati tudorok életidegen eszméi nyomán keleti zsarnokok erőszakoltak ránk. Ma szétválnak azoknak az útjai, akik együtt indultak, mert közös volt, amit nem akartak, de különböző az, amit akartak. Mi, a lakitelki nyilatkozatot magunkénak valló fiatalok megalakítjuk az MDF ifjúsági, kulturális és politikai mozgalmát, az Ifjúsági Demokrata Fórumot, amely működésében és szervezetileg önálló. Ebbe a mozgalomba azok jöjjenek, akik számára a jövő nem pusztán az egyik külföldi minta felváltása egy másik, hatékonyabb külhoni mintával! A magyar történelem nem egyszerűen a nyugat-európai fejlődés félresikerült, harmadrendű másolata, hanem sajátos értékeket hordoz és társadalmunk építéséhez ezekhez az értékekhez is vissza kell nyúlnunk. Azok jöjjenek közénk, akik számára a mai Magyarország határain kívülre szorult magyarság nemcsak egyike a világ sok védelemre szoruló kisebbségének, hanem mi vagyunk azok, az oszthatatlan magyar kulturális nemzet! Ezért, ha emelkedő nemzetre gondolunk, mindig rájuk is gondoljunk, s ami nekik rossz, az számunkra soha ne lehessen jó! Nekünk itt az ország határai között olyan felelősséggel kell politizálnunk, hogy tudjuk: a mi kudarcunk százszorosan ütne vissza rájuk. Közös célunk a többi demokratikus mozgalommal a parlamentáris demokrácia megteremtése, ezt a politikai rendszert a jogállamiság, a többpártrendszer, a sajtószabadság, a gyülekezés és egyesülés szabadsága, az emberi és polgári jogok érvényesülése jellemzi. Ebben a demokratikus politikai keretben a mi mozgalmunk azt az irányzatot kívánja érvényesíteni, amelyik a magyarság érdekeit és értékeit vállalja fel. Amelyik szerint a külföldi mintákat kell hozzánk igazítani, és nem minket a mintákhoz - mint ahogy az a szocializmus ránk erőszakolásakor történt. Olyan ifjúsági mozgalmat szeretnénk, amely az államot és a nemzetet nem azonosítja, amelyik egyszerre küzd az emberek szabadságáért az állammal szemben, ugyanakkor arra,hívja ezeket az embereket, hogy szabadságuk birtokában önként szolgálják nemzetüket, ha kell lemondással, megkötöttségek vállalásival is. Szeretnénk a fiatalokat rádöbbenteni arra, hogy a szocializmus nyilvánvaló kudarcán túl szembe kell néznünk az európai ember általános morális válságával is. Ma már nemcsak a magyarság, de a nagymúltú nyugat-európai népek sem képesek újrateremteni emberi tőkéjüket, hanem fogyasztják azt. A gazdaság terén sikeres társadalmakban is teret hódít a mának élés és az egyén fölérendelése minden közösségnek. Semmiféle politikai, gazdasági megújulás, átrendeződés nem képzelhető el az ember reformja nélkül. A megújuló magyarság legbiztosabb alapja és hátvédje az erkölcsében szilárd, tudásában és műveltségében biztos ifjúság, amely e paternalista társadalomba még nem integrálódva, a kétes jelenért nem hajlandó feláldozni a jövőt. Mi, az MDF nagykanizsai szervezete ifjúsági csoportjának tagjai a közeljövőben létrehozzuk az Ifjúsági Demokrata Fórum helyi csoportját. Városunk minden fiatal polgárát hívjuk - ha egyetért, cselekedjék velünk. Farkas Judit, Farkas Tibor, Harangozó Éva, Pápai György és még tizenketten. Felhívás! Aki a munkahelyén MSZMP, vagy MSZP csoport szerveződését tapasztalja, kéljük, értesítse az IDF irodáját! Cím: 1066 Budapest, Ó utca 8-10., vagy az IDF nagykanizsai szervezetét: Nagykanizsa, Pf.: 221. Mivel a törvény értelmében TILOS a pártok szerveződése a munkahelyeken, mi levélben értesítjük az illető vállalat vezetőjét erről. Újraszerveződő munkásőr csoportok is érdekelnek bennünket. IDF Politikai Klubja a DNy 1989. decembeT^) Némi segély az újrakezdőknek "Hát még ma is lehet ilyet tenni?" "Hiszen itt nem változott semmi!" így s hasor''5 módon felháborodva kommentálta a nekem elmondott hírt városunk több polgára is. Gál Róbert, városunk leszerepelt MSZMP elsőtitkára állást kapott - mint oktatási elóadó - a Kanizsa Vízműnél. Mi ebben a felháborító? Nos, számomra nem is annyira az, vajon kinek s mit oktat, s nem is az, milyen kevés lehet nyugdíja, hogy plusz munkára szorítja a megélhetés, illetve, ha nem emmiatt dolgozik, miért nem -az általa oly jól ismert kifejezéssel élve - társadalmi munkában teszi azt? Például a könyvtárban - úgy tudom, ezt a tisztességes szakmát tanulta ki, vagy nem? A felháborító az, hogy Gál elvtársúr kiszolgált és kihasznált hosszú-hosszú éveken át egy mindenki által gyűlölt elnyomó rendszert, majd megérezve a vég közeledtét - úgy gondolta -még idóben visszavonulót fúj, és korengedményes nyugdíjjal tovatűnik. Azt hitte, ő immáron tiszta ember, senkinek nem tartozik semmivel. A város polgárainak viszont nem elegendő, hogy ön - vállalva a letűnt vezetők között az egyenlősdi elve alapján kiporciózott felelősség részt - távozik, mintha misem történt volna, s éli világát. Ó, nem! Vésse fel magának Gál expárt exelsőtitkár úr ilyen simán, egyszerűen nem lehet bocsánatot nyerni. Előbb el kell számolni, s kifizetni, ami jár, aztán pedig vezekelni muszáj. Ezt sem ön, sem társai - Mózes Pálok, Újvári Sándorok, Karvalits Ferencek, Satöbbik - sem kerülhetik el. Fogadja e sorokat tőlem, mint némi segélyt az újrakezdéshez. Végezetül kérem, adja át üdvözletemet barátjának, aki egyben az ön kedvenc horgászpajtása is: Kovács Antal (úr? elvtárs?)-nak, a Kanizsa Vízmű igazgatójának. Pápai György Szeretettel köszöntjük Rózsás Jánost, városunk polgárát, abból az alkalomból, hogy megjelent önéletrajzi regénye "Keserű ifjúság" címmel. Emlékiratainak folyatásához jó egészséget kívánunk. MDF-esek a falvakban Az elmúlt időszakban is több községbe kaptak meghívást a kanizsai MDF-esek. A meghívásoknak a jövőben is szívesen teszünk eleget. A város környékén két új MDF szervezet alakult: Magyarszerdahelyen ós Nagyrécsén. Szeretettel köszöntjük őket sorainkban. Köszöntjük a Phralipe Független Cigány Szervezet kanizsai csoportjának 1989 december elsejei megalakulását. Nevük jelentéséhez (testvériség) méltó, sikeres működést kívánunk. =TT Népszavazás 1989. Üdvözöljük a városunkban 1989 december 15 • én megalakult SZDSZ csoportot. Az együttműködésben bízva, kívánunk eredményes munkát. Az MDF nagykanizsai tagsága. Üzenet Göndör Istvánnak Kedves Pista! Ne hívj engem - s biztcn állthatom, társaimat se - tárgyalni, míg nem mondasz igazat akár a VTV nyilvánossága előtt, akár máshol. Nem hihetek Neked, ha Te EGY MSZP helyiségről beszélsz, s közben csak a Zrínyi utcában két -külön-külön is - több helyiségből álló együttest, s még egyet a Hevesi úton is meg akar az MSZP tartani magának Kanizsán - mint a működéséhez feltétlen szükségest. Mikor majd mind a hármat bevallód, kérlek, részletezd, miért is kell nektek mind a három oly égetően? Nem tudom elfogadni az ide vonatkozó minisztertanácsi rendeletet. Városunkban - tudod - a különböző szervezetek az ilyen irányú problémáikkal sorban állnak a városi tanács előtt. Szerintem nektek is oda kell beállni - az MSZMP-vel együtt. És majd ha a problémákat nem a mostani gondolkodásmódod szerint, hanem a valódi demokrácia elvein alapulva kívánod megoldani, majd akkor szólj, s esetleg tárgyalhatunk, különben soha. Siess! Pápai György ~L Kiadja a Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum Nagykanizsai szervezete. Szerkesztő: Czupi Gyula. A szerkesztést segítették: Pápai György, Farkas Tibor, Tarnóczky Attila. Felelős kiadó: Czotterné Ivády Zsuzsa. Címlapfotó: Szakor.y Attila, Fotó: Palotás Tibor. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik — bár nem tagjai szervezetünknek — segítették munkánkat. Sokszorosítás és computertechnika: Szociális Foglalkoztató Nyomdája, Nagykanizsa. Felelős vezető: Mihalkó Lqjos. Látvány és tördelés: Tiszai Szilárd. Terjesztik: Nagykanizsán és Dél-Nyugaton. Erdélyből Nagykanizsára, vagy környékére települt parkettást, illet/e asztalost alkalmaznék azonnali belépéssel. Cím: Németh László kisiparos Nagykanizsa, Kőrisfa utca 56. Előnevelt csibét LAJOS BÁCSITÓL! 1990 február 10 -tői folyamatosan. Cím: Gelencsér Lajos Hosszúvölgy, Rákóczi út 16. 8777 |
