| 245.02 KB | |
| 2021-06-04 08:10:35 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  756 | 1817 | Rövid leírás | Teljes leírás (3.49 KB) | Megjelenés: 2021. június 4. Ajándék Bajcsára a könyvtárból kicsiknek és nagyoknak Talán a mostani időszak kedvet csinál szűkebb környezetünk történetének tanulmányozásához. A kanizsai Halis könyvtár interneten hozzáférhetővé tett tartalmai és könyvei segítségével Bajcsa lakóit ilyen olvasnivalóval lepjük most meg. Olvassa örömmel, mi kedvességnek szántuk! Fejezetek Bajcsa történetéből 6. rész: Bajcsa iparosai és kereskedői 1920 és 1945 között A bajcsai iparosokról elsősorban a 20. századi címtárakból értesülünk. Háziiparként (otthon végezték férfiak is, asszonyok is, főleg a téli hónapokban) kosarakat fontak, ágseprűt kötöttek leginkább, ezekkel házaltak is Kanizsán. A két világháború között a következő Bajcsán lakó iparos mestereket találjuk az összeírásokban: Habjanecz József ács, Pintér István bércséplő (gőzzel működő cséplőgépét lehetett bérelni pénzért vagy terményhányadért, általában egy udvarban leállították a gépet és több család fogadta meg a cséplőt), Horváth J., Pintér István cipészek, utóbbi kovácsmesterként is működött, Bay László, Horváth László kőművesek. A kanizsai uradalmi malmot ebben az időben Soós Károlyné bérelte. A faluban működött az 1920-as években Vukics János marhakereskedő, Újlaki Jenő szatócs, majd őt követve, az 1930-as években Sznopek György vegyeskereskedő, szatócs. A falu vendéglőt, azaz korcsmát működtetett, mely már 1848 előtt is működött. A korcsma működtetése jó hasznot hozott, azonban sok gonddal járt. 1939-ben a képviselőtestület egyhangúlag elhatározta, hogy „...a községi kocsmánál lévő épületben pincét épít 250 pengőért (ekkor a havi 200 pengő egy jó tisztviselői fizetésnek számított). Indoklásként megfogalmazzák, hogy a pince építése feltétlenül szükséges és hasznos, mert ezáltal a kocsmajövedelmet nagymértékben fokozni lehet. Jelenleg csak kis mennyiségű bort lehet egyszerre beszerezni, ami által drága bort kell vásárolni és sok fuvart fizetni, ellenben ha pince van, úgy nagyobb mennyiségben, olcsóbban és egyszerre lehet a bort megvásárolni és ez feltétlen többletjövedelmet hoz.” A bort ugyanis venni kellett a községnek, nem lévén saját szőlőjük. 1939-ben felújították a korcsma épületét, ablakokat és ajtót cseréltek, 1940-ben pinceépítéssel folytatták és 20 hl-es hordó vásárlását tervezték. Az 1940-es költségvetésben a „Korcsma alap” bevétele boreladásból származott: 1939-ben 1200 pengőnyi bevételt hozott a bor, 1940-ben e bevétel dupláját célozták. Érdekesség, hogy a korcsmában halat is mértek. A bajcsai asszonyok terményeiket, tojást, libát a kanizsai piacon adták el, jobbára a kiskanizsai sáskák által diktált áron. Olvasnivaló: Kardos Ferenc: Bajcsa története 1849-1945 között. Nagykanizsa. Városi monográfia III. kötet 753-765. oldal. Ha többet szeretne megtudni Bajcsa történetéről, akkor Nagykanizsa Városi Monográfiájának köteteit érdemes elolvasnia, ami könyvtárunkban és honlapunkon is hozzáférhető: www.nagykar.hu / Nagykanizsa története 3 kötetben. Ha nem találja az előző részeket, akkor kérjen az alábbi telefonszámon vagy olvassa el a bajcsa.nagykar.hu honlapon. Az Ön könyvtárosának telefonszáma: +36 30 937 1614 |
