* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
4.99 MB | |
2019-09-05 15:31:58 | |
Nyilvános 510 | 1389 | Rövid leírás | Teljes leírás (111.04 KB) | A nagykanizsai M. Kir. Állami Gróf Zrínyi Ilona Polgári Leányiskola értesítője az 1928-1929. iskolai évről XXXVII. évfolyam. Közli: Polónyi György igazgató Nagykanizsa, 1929. Délzalai Nyomda és Lapkiadó Vállalat 10370. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: f- £35 A NAGYKANIZSAI M. KIR. ALLAMI GRÓF ZRÍNYI ILONA POLGÁRI LEÁNYISKOLA értesítője AZ 1928—29. ISKOLAI ÉVRŐL. XXXVII. ÉVFOLYAM. Közli: POLÓNYI GYÖRGY igazgató. r Aj mm k * l NAGYKANIZSA, 1929. \\ , DÉLZALAI NYOMDA ÉS LAPKIADÓ VÁLLALAT 10370. * ■ J 8i<T- Csonka Magyarország — nem ország. Egész Magyarország — mennyország. NAGYKANIZSAI M. KIR. ÁLLAMI GRÓF ZRÍNYI ILONA POLGÁRI LEÁNYISKOLA értesítője AZ 1928—29. ISKOLAI ÉVRŐL. XXXVII. ÉVFOLYAM • Közli: POLÓNYI GYÖRGY igazgató. NAGYKANIZSA. 1929. DÉLZALAI NYOMDA ÉS LAPKIADÓ VÁLLALAT 10370, I. Nagyobb ünnepi beszédeink. 1. Október 6. Kedves Gyermekeim! Itt, közel a trianoni határhoz, ahová át-áthallatszik az elrabolt ezeréves magyar föld szivének beteg, lázas lüktetése s elszakitott testvéreink fájó sóhajtása, esdeklő jajszava, itt, ahová oly élesen hasított be a trianoni gyilkos kés: összegyültünk mi bús „maradék magyarok", hogy az emlékezés szárnyain visszaszálljunk a csodás múltba s lerójjuk hálás kegyeletünk adóját a legendás hősök iránt, kik életüket áldozták a sokat szenvedett magyar haza szabadságáért, s akiknek kiömlő mártir-vére szüntelenül táplálja, szitja a hazaszeretet oltárán lobogó örök tüzet. Ez örök tűznek fénye biztatón, reménységet adón világit be a vigasztalannak látszó sötét trianoni magyar éjszakába; felrázza már-már csüggedő lelkünket; megvilágítja egész ezeréves, küzdelmes multunk tanulságait, — a múltét, melyben annyiszor bukott el a magyar ügy s mindannyiszor diadalmasan feltámadott. Emez örök tűznek egy magasra lobogó lángnyelve, ime! kivilágít az útra, melyen őseink ezer esztendővel ezelőtt eljutottak a Kárpátok övezte szép országba, magukkal hozva ősi, napkeleti hazájukból a szabadságnak sziveikből soha ki nem téphető szeretetét. Midőn itt, az ellenséges népáradat közepén megtelepedtek, azt az országot vették birtokukba, mely valóban bokréta a földön, az Isten kalapján, de amely egyúttal Európa legveszedelmesebb helyén: kelet és nyugat, észak és dél népei hatalmi versengésének, terjeszkedésének ütközőpontjában fekszik. Ezen a veszélyeztetett ponton századokon keresztül sok vitéz faj hiába küzködött; állandó hazát, tartós állami szervezetet alapítani nem tudott. Ez csupán a magyar faj kiváló államalkotó és szervező képességeinek sikerült, mely államalkotó erők között ott van a legelső helyen a szabadság szeretete, a törvényeihez, alkotmányához való törhetetlen ragaszkodás, mely a nemzet önérzetén, büszkeségén alapszik. A szabadság szeretete, ősi nyelvéhez, erkölcseihez, egész magyar fajiságához és bölcs törvényeihez való ragaszkodása az a szilárd sziklagát, melyen észak és dél, kelet és nyugat hatalmi törekvéseinek minden hulláma megtörik. így lesz hazánk egyben Európa védőbástyája kún, besenyő, tatár és török ellen. S ezt a történeti hivatását századokon keresztül annál méltóbban betöltheti, mert ott áll a nemzet élén édesatyja, a véréből való vér: a nemzeti király. Következik azonban olyan szomorú 400 esztendő, melyben a magyarnak egyfelől a török ellen kell egész Európát öntestével megvédenie, másfelől pedig tulajdon koronás királyai ellen kell küzdenie, akik nem értik meg a nemzetet, idegen szellemet, idegen állam törvényeit akarják rákényszeríteni s meg akarják fosztani alkotmányától, melynek szálai eltéphetetlenül gyökereznek szabadságszerető le... |