| 2.94 MB | |
| 2020-10-26 10:05:58 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  417 | 1152 | Rövid leírás | Teljes leírás (5.3 KB) | Kanizsa 2020. október 24. 38. szám 19old - Könyvtári mesék KÖNYVTÁRI MESÉK, avagy a könyvtáros is könyvet írhatna... A könyvtárak mindennapjai - a kölcsönzésen és az olvasáson túl - kiapadhatatlan forrásai a kedves, vicces vagy akár elgondolkodtató történeteknek. Ki is tudhatná ezt jobban, mint egy könyvtáros? Nehany napja egy pécsi történet járta körbe a hazai sajtót. Egy ismeretlen küldte vissza a könyvtárba „A lovakat lelövik ugye?" című regényt, benne egy kis cetlivel. Ezen azt írta, hogy nagyjából negyven éve, a 80-as években szerezte meg a könyvet, de most megbánta és úgy gondolta, hogy a könyvlopást jóvá teszi és több mint 30 év után visszaküldi a könyvet. A könyvtárosok a könyvet megtalálták a jogelőd intézmény nyilvántartásában, így azt a pécsiek mostantól akár újra kikölcsönözhetik. A háttérmunka, amit egy könyvtáros a kölcsönzőpulton túl végez, sokak számára láthatatlan, pedig ez a hivatás igen sokrétű és változatos feladatokat kíván a szakma szerelmeseitől. Sőt, itt is általában a színfalak mögött történnek a legizgalmasabb dolgok. A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár dolgozói most elmesélték lapunknak, hogy milyen érdekes vagy éppen váratlan meglepetések érték őket a munkájuk során. Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója egy különleges esetről számolt be azzal, hogy miképp örökölte meg az intézményük a 19. századi A magyar nemzet története című kilenc kötetes sorozatot. - Rengeteg könyvet kapunk ajándékba, méghozzá egészen különféle csatornákon, de ennél egy hagyatékba kerültünk, egy örökség része voltunk. A város egy jeles polgára még be is hívott a lakásába, hogy miután ő meghal, akkor ezt a bizonyos könyvet a könyvtárnak szeretné adni. Ezután én erről el is feledkeztem, mígnem jött egy közjegyzői értesítés, hogy jelenjek meg, mert hagyatéki tárgyaláson kell részt vennem. Nem értettem a dolgot és kiderült, hogy egy könyvsorozatról volt szó, amire oda volt írva a nevem és, hogy nekem ajándékozza a könyvet. Tudtam, hogy ez nem feltétlenül nekem szól, hanem inkább a könyvtárunknak. Természetesen részt vettem benne, kifizettem az adót, ami jár az örökség után, és a könyvtárunk gyönyörű gyűjteményének részévé vált ez a sorozat, amit ilyen módon adott át a tulajdonosa - fogalmazott az igazgató. Berg Judit Két kis dinó Budapesten című kötete egészen egy külföldi kávézóból jutott vissza sikeresen a kanizsai bibliotékába. - Még évekkel ezelőtt küldtek vissza hozzánk egy gyerekkönyvet, egy kedves kis levéllel mellékelve. Nagyon meglepődtünk, mert valaki külföldön egy kávézó asztalán találta meg ezt a könyvet. Elhozta onnan, és amikor látta, hogy könyvtári, akkor bevitte Budapesten egy könyvtárba, a pesti kollegák pedig visszaküldték nekünk - idézte fel az esetet W Kovács Ágnes könyvtáros. Bár megtanultuk, hogy a könyvtári könyvekbe nem szabad, de legalábbis nem illik beleírni - esetleg kiskapuként ceruzával -, az olvasók mégis szeretnek ilyen módon nyomot hagyni egy-egy példányban. - Időnként át szoktuk nézni az állományt, hogy minden rendben van-e a polcokon. Az egyik polcon - ahol komolyabb témakörben vannak könyveink - az egyik könyvben találtam egy ajánlót. Egy felnőtt írta bele: ha valakit érdekel ez a témakör, akkor ne ezt a könyvet válassza. Ceruzával van beleírva, gondoltam, kiradírozom, végül inkább benne hagytam, hátha valakinek ez egyszer majd egy plusz, fontos információ lehet - osztotta meg az élményét Musztács Krisztián könyvtáros, majd Józsa Tibor könyvtáros folytatta: - A gyerekkönyvtárban is különböző üzeneteket kezdtek el írogatni a kicsik a könyvekbe. Arra gondoltunk, hogy biztosítunk akkor erre egy platformot, úgyhogy az azolos könyveinkbe tettünk egy olyan lapot, amire gond nélkül írhatnak az olvasók. Ez a könyveket sem károsítja. Már egy adatbázisba gyűjtjük a gyerekek üzeneteit, olyan sok van. Az egyik kedvencem az, amikor egy kislány azt az üzenetet hagyta a könyvben, hogy: „Azért... |
