| 3.29 MB | |
| 2018-06-26 16:19:44 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  830 | 2209 | Vasárnapi Zalai Hírlap 2018. június 23. 25. szám 5. oldal | Egész világ gyűlöletével szemben Gróf Apponyi Albert László Fülöp Elek festményén. Politikusi képességeit fiatalkora óta elismerték NAGYKANIZSA „Hetvenötödik születése napján az egész ország szíve dobog hálát, szeretetet, elismerést gróf Apponyi Albertnek. Az ország városai, községei, egymás után sietnek díszpolgárrá választani Apponyi Albertet. Nem maradt ezeknek mögötte Nagykanizsa városa sem, amely vasárnap délelőtt rendkívüli díszközgyűlésen egyhangú lelkesedéssel választotta díszpolgárává Apponyi Albert grófot." Horváth-Balogh Attila_ E sorok a Zalai Közlönyben jelentek meg. Szerzője gróf Apponyi Albertet méltatta, aki politikusként elvállalta az első világháborút lezáró béketanácskozásra Versailles-ba utazó magyar delegáció vezetését. Hetvenötödik születésnapja egybeesett közéleti pályafutásának 50. évfordulójával, s munkásságát elismerve, több település -csak városból vagy két tucat - díszpolgári címet adományozott neki, köztük Nagykanizsa is. A díszpolgárságról szóló oklevelet május 29-én, az országos Apponyi-ünnep-ségen adta át a grófnak a város küldöttsége. A kitüntetést így indokolták a lapban 1921. május 24-én: „Gróf Apponyi Albert a nemzetnek szentelte életét. Őt nem politikai érvényesülés, hatalmi vágy csábította, mint sokat, akik a politikai közélet porondjára léptek. Apponyi Albert azért dolgozott a nemzetért, mert szereti ezt a sorsüldözött magyarságot. Politikájának mindenkoron a nemzeti érzés és a keresztény gondolat volt az iránytűje. Keresztény gondolkozásáért, s nemzeti érzéstől áthatott közéleti tevékenységéért volt bőven része támadásokban, melyet a liberálisok, szociáldemokraták és szabadkőművesek indítottak ellene. Évtizedek nagy munkáját, roppant küzdelmeit betetőzte pedig akkor, amikor vállaira vette a békedelegáció elnöki tisztének súlyos szerepét. Egész világ gyűlöletével szemben nem remélhetett sokat azon a békekonferencián, azonban nagy honszeretetének melegén át legyőzőink elé tárta a magyar nemzet szerencsétlenségét és megmutatta vérző sebeinket. Az élni akaró magyarság nagy kiküldötte itt is sikert aratott, s nagy képességeivel a porba tiprott, ezer sebből vérző nemzetének, ha megbocsátást nem is, de rokonszenvet tudott biztosítani" - olvasható a lapban. Kortársai kiváló szónokként tartották számon. 1872-ben, 26 éves korában választották meg először országgyűlési képviselőnek, s rövid idő alatt a hazai politikai élet elismert tagja lett, még Ferenc József is adott a véleményére. A Tanácsköztársaság alatt üldözték, ezért vidéken kellett bujdokolnia. A vörös rezsim bukása után felvetődött a neve, mint egy több pártalakulatot egybe-gyűjtő kormány miniszterelnöke. Az akkor uralkodó keresztény-nemzeti irányról nem volt jó véleménnyel, egyszer úgy nyilvánult meg vele kapcsolatban, hogy az ő kereszténysége nem ismer sem felekezeti gyűlölséget, sem fajgyűlöletet. Miniszterelnöksége éppen a kereszténynemzeti egyesülés ellenállásán bukott el. Viszont felkérték a versailles-i tárgyalódelegáció vezetésére. Emlékezetes a tárgyalásokon elmondott „védőbeszéde", amely franciául hangzott el és az egyes részek után rövid összefoglalókat tartott angolul és olaszul. A tárgyalások sikertelensége, az országcsonkítás után voltak, akik Apponyit okolták a következmények miatt. Azonban a többség már akkor is tudta: bármit is mondott volna a magyar delegáció vezetője, semmit sem változtat a helyzeten, hiszen a szövetségesek már konkrét elképzelésekkel érkeztek. Az ország 1921-ben, születése napján egész életpályájának, közéleti tevékenységének fényében ünnepelte gróf Apponyi Albertet. Ennek köszönhető, hogy annyi település választotta díszpolgárául. A nagykanizsai vonatkozásokról a Zalai Közlöny részletesen beszámolt. A korabeli tudósításokat Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója bocsátotta rendelkezésünkre, a lapszámokat -sok más értékes folyóirattal együtt - a bibliotéka munkatársai digitalizálták. A díszpolgári címért Apponyi levél- ben mondott köszönetet, amit a 1921. július 29-ei számában jelentetett meg „Apponyi köszönő Irata a város polgárságához" címmel: „Közéleti működésem félszázados évfordulója alkalmából az ország számos önkormányzati testülete abban a kitüntetésben részesített, hogy díszpolgárrá méltóztatott választani. Honfitársaimnak e diszes polgári jutalomban megnyilvánult és nekem mindenek között legjobban eső bizalmát életem legbecsesebb emlékei között fogom megőrizni. Minthogy a kitüntető megemlékezések nagyszáma miatt lehelellenség, hogy hálámnak minden egyes helyen személyesen adjak kifejezést, jelen írásommal mondok a nagyérdemű közönségnek magyar szivem egész melegével köszönetet azért, hogy engem díszpolgárrá választással otthonába fogadott. Őszinte örömömre fog szolgálni, ha polgártársaim kulturális és gazdasági boldogulása érdekében, Isten kegyelméből teljes mértékben élvezett szellemi és testi erőmet az otthon szeretetéből fakadó melegséggel latba vethetem. Fogadja a város közönsége őszinte hazafias üdvözletem kifejezését. Apponyi Albert." A nemzeti érzés és a keresztény gondolat volt az iránytűje . |
