| 2.5 MB | |
| 2011-09-05 15:48:54 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  786 | 3250 | Rövid leírás | Teljes leírás (3.58 KB) | Tisztelt Bizottság! Rendkívül örülök, hogy Városunk kitüntetni kívánja azon polgárait, akik az elvárhatónál jóval többet tettek Nagykanizsa kultúrájáért. Külön örömömre szolgál, hogy magánszemélyek is tehetnek javaslatot a kitüntetendő személyre. A dolog természetéből adódóan ezek a javaslatok inkább több mint kevesebb szubjektív elemet hordoznak, amivel Önök nyilvánvalóan eleve számoltak. Tisztelt Bizottság! Én "Mili nénit" 1963-ban ismertem meg. A régi könyvtárban a pult mögött mindenes (zenei, olvasó stb) teremben tartott valami) zenével illusztrált könyvismertetőt. Nem voltunk sokan - már akkor sem - többnyire magamkorú kamaszok. Nem tudom miről volt szó csak a végére emlékszem. Mili néni befejezte és mosolygott. Mi Ültünk mozdulatlanul, némán, hülyén és megkukultan. Mili néni mosolygott és kiment. És akkor, csak akkor kezdtem irtózatosan szégyellni magam és társaimat. Hát még egy összeütött tenyér sem jár érte? Ma már elnézőbb vagyok. Tudom, hogy akkor és ott a hely szelleme jelent meg, és először szembesültem a valódi, tiszta, minősítésre és jelzőkre nem szoruló műveltség kisugárzásával. Tudom mit beszélek. Ismerem a különbséget tanult és művelt ember között. De akkor és azóta is számomra Mili néni az ÉRTELMISÉGI igazi megtestesítője abban az értelemben ahogy azt Szolzsenyicin definiálja: "Értelmiséginek csak az tekinthető, aki kitartó, állandó érdeklődést tanúsít az élet szellemi oldala iránt, anélkül, hogy erre a külső körülmények kényszerítenek, sőt akár ezek ellenére is. Értelmiségi az, aki nem másokat utánozva gondolkodik." Eltekintve attól, hogy hányan találhatnának könnyűnek e megmérettetés alapján, ez lehetne akár az Ő (és mi) magánügye is. De ahogy ez a - mindent tudni vágyásában a reneszánsz embereszményt leginkább megközelítő -hölgy szétosztotta lelkének kincseit, annyira példa és - sajnos - követők nélkül való, hogy nem Őt, hanem magunkat tiszteljük meg vele, ha bármi módon honorálni akarjuk. Óriási ismeretanyaga feljogosította arra,hogy az évek során emberek ezreinek kulturális érdeklődését, fejlődését, befolyásolja, s Ő felvállalta nem csak e jogot, hanem - ebben is példát mutatva - a joggal járó kötelességeket és felelősséget is. Azok a kicsiszolt elmék, amelyek az Ő szakértő keze alatt szabadultak meg külső agyagburkolatukból ma olyan kincset jelentenek városunknak, aminek értékét talán nem is vagyunk képesek felbecsülni. Tisztelt Bizottság! Bevallom beleestem az általam is kárhoztatott egyszínűség hibájába. Most veszem észre, hogy kultúrhéroszt csináltam Mili néniből, ami ellen Ő jogosan tiltakozna. Mert nem az. Mili néni mindezek mellett rendkívül aranyos kedves Hölgy, aki a mindennapi élet bajai közt is megőrizte sziporkázó szellemét, csípős de sohasem bántó humorát, nyitottságát a világra, bájos, örökmozgó valaki, Kanizsa Élő Lexikona, minden olvasó fáradhatatlan és segítőkész barátja, közkedvelt és megbecsült, áldozatkész kollegina. Tisztelt Bizottság! Harminchat éve ismerem Mili nénit és harminchat éve vagyok az adósa (Mások is). Mikor e sorokat leírom, nem a rendeletben leírt ajánlási jogommal élek, hanem régi adósságom egy részét próbálom törleszteni, mert most és így van rá lehetőségem. Adósságainkat ugyanis illik kifizetni. Időben. Andrasek Tibor |
