* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 89.88 KB | |
| 2022-11-22 10:13:27 | |
 | |||||||
Nyilvános  269 | 320 | Zalai Közlöny 1896.06.20. 1-2. oldal, alsó cikk | Tárca Zalavármegye bandériuma 1790-ben. Írta: HALIS ISTVÁN. – A „Zalai Közlöny” eredeti tárcája. – „A szalavármegyei korona őrző vitéz seregnél szebbet képzelni sem lehet!” ígyen kiáltott fel a „Magyar Szent Korona Históriája” című könyvében tudós Decsy Sámuel uram. Most, hogy a koronát kísérő ezerévi díszbandérium zalamegyei tagjainak névsorát közölte a „Zalai Közlöny” múlt heti száma, aktuálisnak találom a száz év előtti zalamegyei bandérium tagjairól megemlékezni, s egyúttal egyet-mást elmondani Zalavármegyének és a bandériumnak címeréről. Zalamegye régi címere kettős kereszt volt. Valószínűleg azért vette a keresztet címerül, mert a régebbi korban is Zalamegye volt Magyarországnak legkatolikusabb vármegyéje, miként jelenleg is a népszámlálás adatai szerint a legkatholikusabb megye. Pray „De Sigillis” című munkájában írja, hogy megyei címerül kettős kereszt volt („Sigillum Servientium De Sala” körírással ellátva,) a Zalamegye nemessége által 1232-ik esztendőben hozott ítélet pecsétjén. Az 1550(?). évi 62. törvénycikkely folytán a vármegyék címerének megállapítását azontúl a királynál kellett kérni, s ennek alapján csináltatta Zalavármegye 1509-ben mostani címerét, mely áll: ezüst szalag (a Zala folyó) által két részre osztott vörös mezejű pajzsból, a fehér szalagban (a címertan szabályai szerint) jobbról balfelé irányuló arany nyílvesszővel, – és a címerpajzs tetején a háromliliomos fedeletlen arany koronával. Zalavármegye jelenleg kék színű címer pajzsot használ a vörös helyett, és a korona nem a címer pajzs tetején, hanem a pajzs felső mezejében van. (Somogyvármegye címeres pecsétje néhány esztendővel régibb: 1498-ból származik.) A nagy emberbarát II József császár, – kit a magyar történetírók nem fogadnak el magyar királynak, mert nem koronáztatta meg magát, s kit emiatt kortársai kalapos királynak hívtak, – eltörülte a megyei címereket, illetőleg eltiltotta a vármegyéknek a címeres pecsétek használatát. (Az igazat megvallva a legtöbb vármegye nem igen hederített a császári rendeletre.) II. Józsefnek 1790-ben bekövetkezett halálakor a magyar koronát Bécsből nagy diadallal hazaszállították, és az egyes vármegyék által Budára felküldött dísz-bandériumok őrizték, bizonyos időközökben egymást felváltva. „A Korona Őrző Nemes Seregbeli Vitézek nem homályos ágyból származott, éretlen elméjű, s feslett erköltsű ifjakból, hanem csupán nemes vérből eredett törzsökös és nemes szabadsággal élő igaz hazafiakból, s mind őseiknek ditsőségével, mind tulajdon érdemeikkel és virtusaikkal tündöklő férfiakból és ifjakből állott, és tsaknem mindnyájan tulajdon költségeiken őrizték szent zálogunkat, a koronát”, mondja Decsy. Ekkor (1790. június 6-án) küldött Zalamegye olyan ragyogó bandériumot Budára, melyhez foghatók csakis Szatmármegye nemes vitézei voltak, és a királyi testőrzők, (de ezek is csak akkor, ha gála vagy ünnepi ruhájukba öltöztek,) és a melynek fényességéről még az unokák is mesélgettek. A zalamegyei bandériumban még a lovak is teljesen egyformák voltak. II József trónralépésekor Zalavármegye főjegyzője és legfényesebb tehetségű embere jápprai Spissich János letette hivatalát, de a kalapos király halála után Zalamegye országgyűlési követévé választotta Spissichet, ki már Pesten volt az ugyanakkor megnyílt országgyűlésen, mikor a zalamegyei bandérium felérkezett a korona őrzésére. Az összes vármegyék bandériumában csakis egyetlenegy fiatal gyerek-ember volt: Spissich Jánosnak fia, Antal, egy 13 esztendős koránérett deli fiú ki nem sokára azután meghalt (Spissich Jánosnak 8 fiú és 8 leánygyermeke közül 7 fia és 7 leánya halt meg fiatal korában.) A zalamegyei bandérium kápráztatóan fényes egyenruházatában legjobban figyelemreméltó a címer, melyet a tarsolyon kivarrva viseltek. Nyitra vármegye bandériuma is ilyen címert viselt. Ez a címer: fekete mezőben zöld hármashalmon figyelve álló bagoly, szájában mezítelen görbe kardot tartva. – („Tudomány és vitézség őrei hazánknak.”) Az országos címerből régebben a kettős kereszt, később az Anjouk liliomos koronája, most pedig a hármas halom vétetett át Zalamegye által. A zalamegyeiek egyenruhája igazán elragadó volt, csak a fekete csizma bántja a magyarnak keleties színérzékét annál is inkább, mert a dísz-ruházathoz a régi magyarok sohasem viseltek fekete csizmát. Zalamegye bandériuma előtt arany csipkés kamuka inget viselő két magyar tárogatót fújt, és a bandérium közepén hat darab muzsikus volt, különös egyenruhában és szintén lóháton. Mikor mulatságos utazás után a bandérium Budához közeledett, félórányira elébe jöttek szintén muzsikaszó mellett Pest, Bihar, Szabolcs és Tolna vármegyék bandériumai és így kísérték be Pestre, hol a zalamegyeiek kovártélya vala. Es ezzel átadom a szót Decsy Sámuelnek: „A Szala vagy helyesebben Zala Vármegyei nemes őr álló sereg mentéjének színe világos kék vólt szürke bárány bőrrel prémezve, aranyos gombokkal és sinórrál, hasonló szinü, fekete posztó salaváris arany sinórokkal által kötött nadrágja; arany paszomántos fekete posztó kamizolja; veres ki függövel, arany vitéz kötéssel, és magas kótsag tollal ékes gerényböl kalpagja; arany boritásos, és meg aranyozott sarkantyús fekete tsizmája. Karmazsin színű szijjakon függő széles rezes kardjok, fekete posztó tarsoljok, mellynek kerülete arany paszomántal vólt kürnyül véve, középére pedig egy mezítelen görbe kardot szájában tartó bagoly, ‘s alatta, az Országnak három nevezetes hegyei ki varva. A’ fő tiszteknek forma ruhaikon, sinor helyett arany paszomant, és arany bojtok vóltanak, vállaikon pedig párdutz bőr függött. Világos pej szőrű paripáikat réz tsattos, fényes fekete bőrből készítetett szerszám, és arany paszomántos, fetske fark formára vágatott fekete tsótár ékésitette, mellynek két alsó szögeletében két nagy betűvel Zala Vármegyének neve vólt ki fejezve. Zászlójuk az utolsó, t. i. az 1741. esztendöbeli nemesi fel álláskor készítetett a ‘test örzö század’ számára. Fejér damastból vagyon ez, mellynek kerületén és két végéin gazdag arany bojtok függönek. Egyik óldalára a’ Bóldogságos szűznek képe vagyon le festve, illyetén fen irással: Patrona Regni Hungariae, az az, Magyar Országnak pártfogója a’ képen alól, Hazánk tzimere. Másik óldalán jobb kéz felól Zala Vármegyének tzimere, az az, egy veres mező, mellyet a’ Zala vize két részre oszt, a’ paisnak avagy tzimernek tetejére Sz István királynak fedeletlen hármas liliomos koronája vagyon helyheztetve. Bal kéz felöl a’ Grófi Althán familiának, melly is ezen Vármegyének fö lspánságát örökösen birja, tzimere festetett le. Késöi maradékaink tudtotokra adom, kik lettenek legyen ezen deli nemes ör álló seregnek felsőbb ‘s alsóbb rendü tagjai. Fö Kórmanyozója vólt. Galanthai Gróf Fekete János Ts. K. Kamarás, és General Major. Fö Strazsa Mesterje. Tólnai Gróf Festetits János. Tábori Káplána. Rosty János Hahoti Apatur és Keszthelyi Plebánus. Kapitánnyai. Bezerédi Bezerédy Ignátz, udvari Tanátsos, és F. Septemviralis Tábla Biró. Gyömörei Gyömörey György, több N. Vármegy. Tab. Birája. Kiss Ignátz N. Zala Vármegy. T. Birája. Fö Hadnagyjai. Kiss János N. Zala V. Tabl. Birája. Palényi Inkey Menyhárt. Nedetzei Nédetzky János N. Zala V. T. Birája. Farkas-Pátyi Farkas Lajos N. Zala V. All-Sz. Birája. Skublits Imre. Szalabéri Horváth Imre G. Eszterhazy Imre Huszár Regementjének All-Hadnagyja. Tábori Számtartója. Domjánszeghi Domján Jósef N. Zala Vármegyének vólt All-Sz. Birája. Kvártély mestere. Deák Péter Zala Vármegyei Itilö Széknek vólt Actuariusa. Örálló Vitézei All-Hadnagyi rangal. Jápprai Spissich Antal 13 esztendős növendék vitéz. Augustits István V. Esk. Bezerédy István. Botsárdy Gábor. Csakány Jósef V. Esküt. Dely Bóldizsár V. Esk. Diskay Jósef. Domján Jósef All Sz. Biró. Domokos Gábor. Farkas Mihály V. Esküt. Fater Pál V. Esküt. Fekete János. Gerets Jósef. Györfy László. Horváth Antal V. Hadn. Horváth Jósef (sz. Gróti) Horváth Jósef (Kopányi) Kerkápoly Jósef. Kutassy Jósef. Lelovitz Ignátz. Marton György. Répáss Ferentz All-sz. Biró. Rozsos Ferentz. Salamon Ignátz. Sydy László. Szabó Mihály. Szigety Ignátz. Takáts Dániel, V. Esk. Thassy János V. Esk. Thassy Mihály V. Esk. Türy Jósef. Varga Jósef. V. Esk. Melly nagy öröm és vigasság között utazott légyen ez a’ nemes ifjúság honnyai királyainknak ditső hajléka felé tsak ebből is ki tettzik, hogy a’ sereg elött két alföldi magyar lovaglott ‘s fujta tárogató sipját, a’’ kik arany tsipkés fekete kamuka ingekbe, arany paszomántos világos kék nadrágba, és arany paszomántos fekete tsákó süvegekbe vóltanak fel öltöztetve. A’ seregnek közepén lovaglottak hat músikusok flautákkal fagótokkal és trombitákkal. Ezeknek öltözetjek állott világos kék nadrágból, ‘s muszka dolmánból, tollakkal környül rakott kettös tsákós süvegből arany paszomántra, sarkantyús piros tzismából, és rezes kardból.” |
