| 920.4 KB | |
| 2007-06-01 20:54:54 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  920 | 3073 | Strém Kálmán emléktáblájának felavatása 2007. május 28-án Nagykanizsán, Erzsébet tér 11. számú szülőházán. A táblát a Magyar Haydn Társaság állította, az eseményt a Kanizsai Klasszikusok Kulturális és Közhasznú Alapítvány rendezte. | A képen Strém Kálmán öccse feleségével, valamint Földes Imre zenetörténész. Strém Kálmán (1934-2005) zeneszociológus, hangversenyrendező, a legjelentősebb hazai koncertrendező iroda vezetője 1934. május 23-án született Nagykanizsán az Erzsébet tér 11. számú épületben, az ún. Gutmann–palotában. Évtizedekig tevékenykedett az Országos Filharmóniánál, ahol a vidéki osztály vezetőjeként felbecsülhetetlen értékű munkát végzett. 1978-ban a Zeneművész Szövetség ügyvezető titkára lett, ezen a posztján húsz évig tevékenykedett. Közben olyan, a magyar zenei élet húsbavágó kérdéseiről publikált nagyhatású könyveket, mint a Hol vannak a magyar vonósok?, a Lemorzsolódás a zeneiskolákban és a Vitairat a magyar zenei művelődésről. A magyar zenei élet jobbítására közreadott javaslatai közül a — mára sajnos megszüntetett — zenei menedzserképzést ő indíthatta el a Zeneakadémián. A menedzselést nemcsak tanította, hanem a rendszerváltást követően maga is vállalkozni kezdett, s létrehozta a Strém Koncert Kft.-t, amely hamarosan a legnagyobb nem állami hangversenyrendező irodává vált. Strém Kálmán e minőségében is példamutató, áldozatos munkát végzett. Tevékenységének egyik fő iránya a magyarországi Haydn–kultusz erősítése volt: megszervezte és működtette a Fertőd–Eszterházai Nyári Fesztiválokat. Hangversenyrendezői munkájának másik pólusán a kortárs zene állott: ő hívta életre Balatonföldváron a Földvári Zenei Napokat, ahol igaz összművészeti kulturális műhelyt hozott létre (sajnos, mára ez a rendezvénysorozat is megszűnt). Hangversenyeit mindig a legnagyobb gondossággal, európai ízléssel rendezte meg. S bár ő maga nem volt muzsikus, de — mint egy tisztelője megfogalmazta — a hangversenyrendezést művészi fokon művelte. 2005. november 27-én bekövetkezett hirtelen halálával egy korszak zárult le a magyar zenei életben. Batta András, a Zeneakadémia rektora a következő szavakkal méltatta őt: "Olyan fajta ember volt, akiről azt hittük soha nem öregedik meg és nem fárad el. Élete volt a zene és a zene közvetítése. Évente százával szervezett, rendezett hangversenyeket, állt ki jó ügyek mellett, fedezett fel fiatal tehetségeket, adta meg a tiszteletet idős művészeknek." Halála óta már két emléktáblát avattak tiszteletére: Székesfehérváron a Szent István Művelődési Központban és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Most nagykanizsai szülőházára került fel emléktábla, az emlékező beszédet Malina János zenetörténész, a Magyar Haydn Társaság elnöke tartotta. Az eseményt — természetesen — hangverseny is követte a Jézus Szíve templomban, amelyen Földes Imre tanár úr idézte fel Strém Kálmán alakját a közönség előtt. A hangversenyen közreműködtek: Horváth Anikó (csembaló), Kelemen Barnabás (hegedű), Kokas Katalin (hegedű és brácsa), Kokas Dóra (cselló). |
