| 770.38 KB | |
| 2007-03-18 12:08:25 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  414 | 2359 | Debrecen, Piac utca 22-24. | A Kossuth utca sarkán díszes szecessziós épület magasodik. A város legrégebbi pénzintézetének palotáját Rimóczy Gyula tervezte az 1910-es években. A mostani ház telkén állott egykor az ún. Varga–szín. Itt folytatódtak a Fehér Ló fogadó (lásd: Debrecen, Piac utca 54.) udvarán lévő kocsiszín 1811-ben történt leégése után a színházi előadások. Ekkoriban közös színtársulata volt Debrecennek és Nagyváradnak. Tagja volt Udvarhelyi, Kántorné és Megyeri, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A színházra azonban nehéz idők jártak, megkopott a kezdeti lelkesedés. 1828-ban Pergő Celesztin ugyan remek társulatot szervezett — a tagok között ott volt Déryné Széppataki Róza, Szerdahelyi József, Szentpétery Zsigmond, Pály Elek, Udvarhelyi Miklós — azonban fagyos közöny vette körül a színházat, a kitűnő színészek elhagyták Debrecent. Ennek oka volt a színjátszóhely szinte primitív állapota is. 1830 júliusában a „Kassai Dall és Szinjátszó Társaság vezér tagjai” jöttek vendégszerepelni olyan művészekkel is, akik korábban már játszottak Debrecenben. Újra fellépett itt Déryné, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, Udvarhelyi Miklós, Kántorné és mások. A Varga–szín 1835-re használhatatlanná vált és lebontották. Helyére a század közepén felépült Tánczos–Kovács János kétemeletes háza (a legendásan gazdag tőzsérről és földbirtokosról az a hír járta, hogy gazdagságáért eladta lelkét az ördögnek, aki éjféltől kakaszszóig minden éjjel táncoltatja; így kapta megkülönböztető ragadványnevét). A Tánczos-Kovács-házat a XX. század elején lebontották és helyére emelték a ma is látható épületet. Felh. irod.: Papp Antal: Debrecen. Bp. Panoráma, 1976 Kovács Gergelyné: Debrecen. Bp. Panoráma, 1981 A debreceni színészet története. Szerk. Katona Ferenc. Debrecen, 1976 |
