Soós István 1900. augusztus 3-án született Nagykanizsán. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Fiatalon Kaposvárott telepedett le, ahol tevékenyen vett részt a város irodalmi, művészeti életében. 1945-től éveken át a Rippl-Rónai Múzeum munkatársa volt. Pályája kezdetétől szenvedéllyel és következetesen aknázta ki több irányú tehetségét. Rajzban, olaj-, tempera- és vízfestményben, falképekben egyaránt hatalmas életművet hozott létre, miközben formavilága magába olvasztotta a nemes értelemben vett naturalizmuson, a realizmuson, impresszionizmuson túljutva a szürrealista és abszrakt-nonfiguratív irányzatokat is. A művésznek több grafikai albuma jelent meg, ezek műemléki, falu- és várostörténeti szempontból külön értékes fejezetei munkásságának. Munkásságának utolsó másfél évtizedében teljesedett ki szürrealista látásmódja és kifejező eszköztára, fekete-fehér és színes rajzaiban, valamint mértani elemekből gondosan építkező térformákban. Fák göcsörtös ágaiból, fatörzsek héjazatából, elszáradt ágak csonkjaiból, gyökereiből meseszerű emberi és állati alakzatokat formált, mitikus alakokat éppúgy megjelenítve, mint kifejezve történeti tanulságokat és erkölcsi igazságokat. Z. Soós István művészete az 1960-as években érte el legegyénibb stílusát, különösképpen művészi rajzaiban, melyekben a színeket hallatlan érzékenységgel vonultatta föl, miközben olyan jelképi világot és kifejező formát teremtett, melynek révén joggal kér helyet magának az egyetemes művészettörténetben is. Műveinek jelentős része nagyvonalú ajándékozása révén Nagykanizsára, szülővárosára hagyományozódott.